Gyémánt tudástár

Gyémántok kitermelése

Néhány év múlva azután rendkívül érdekes és jelentős felfedezés történt: vizektől messze, a Vaal és Modder folyók közti Karroo-fennsíkon egy sajátságos kékes-zöldes színű kőzetben is találtak gyémántot. Csakhamar észrevették, hogy ez a gyémánttartalmú kőzet a vidéket felépítő rétegeken keresztül, le a mélybe követhető, tehát, hogy kürtőszerű csatornákat tölt ki. A kürtőket Kimberley vidékén fedezték fel. Kimberley vidékén öt nagy bányában kezdték el kifejteni a gyémánttartalmú kőzetet: Kimberley, De Beers, Dutoitspan, Bultfontein és Wesselton.

1889-ben megalakult a De Beers Consolidated Mines Limited. Ez a társaság lassanként az összes Kimberley-vidéki bányát felvásárolta, irányítva így az egész gyémántkereskedelmet. A nagy tőkével rendelkező társaság megalapítása igen nagy lépéssel vitte előre az afrikai gyémánttermelést és kereskedelmet, a cég alapítója és egyik tulajdonosa: Cecil

A gyémántbányászat modern kori története az 1870- es években kezdődött.

Dél-Afrikában a legelső gyémántot játszó gyerekek találták meg, akik a folyó homokjából kavicsokat gyűjtögettek. A történet szerint Jakobs búr gazda, gyermekei Hopetown közelében az Oranje folyó hordalékából szedegették a kavicsokat, amelyek között egy feltűnően fényes, csillogó kő is akadt.

A kő feltűnt a gyermekek szüleinek s megmutatták egy  O’Reilly nevű angol kereskedőnek, aki sejtette, hogy a kő gyémánt, próbálta vele az üveget karcolni s a próba kitűnően sikerült. Szakértőhőz vitte és a mineralógus megállapította róla, hogy valóban gyémánt. Súlya 21,2 karát volt és a maga korában 500 fontra értékelték. Fokföld kormányzója megvásárolta a követ, melyet az 1867-i párizsi világkiállításon Hopetowni gyémánt néven bemutattak.

Rhodes, felismerte, hogy a gyémántkereskedelemből befolyt bevételüket meg tudják sokszorozni, ha a piacra kerülő csiszolt   gyémántok mennyiséget is ők határozzák meg. A következő lépésben 1893-ban Rhodes létrehozta a világ első gyémánteladási egyesületét, a Diamond Syndicatot. Ettől kezdve a csiszolók csak annyi követ kaptak megmunkálásra, amennyit Rhodes jónak látott a további áremelkedések elkerülése érdekében. Eleinte még az sem ingatta meg monopolhelyzetét, hogy a gyémántpiacon egymás után új társaságok jelentek meg.

Idővel azonban a De Beers elvesztette a gyémántpiac feletti kontrollt, 1907-ben, a nagy tőzsdekrach idején le kellett csökkentenie a kitermelést, végül 1912-ben a társaság vezetőségének nagy bánatára a mai Namíbia területén újabb gyémántlelőhelyeket fedeztek fel. Úgy tűnt, a De Beers számára itt a vég. A sors ekkor úgy hozta, hogy épp egy addigi konkurens jelentkezett a megmentői szerepre Ernst Oppenheimer személyében. Ehhez még azonban várni kellett úgy tíz évet: eközben alakultak ki azok a körülmények (első világháború, nagy gazdasági válság stb.), amelyek lehetővé tették, hogy Oppenheimer megvalósíthassa azt, amit még Rhodes álmodott meg.

1921-ben gyakorlatilag az egész gyémántipar széthullott. Az új kitermelőhelyek
– Angola, Belga–Kongó, Aranypart – egyszerűen aláásták a piacot. A kereskedők rendkívül alacsony árakon igyekeztek túladni minél több gyémánton, a kőcsiszolók és ékszerészek pedig ezt kihasználva, ész nélkül nagy mennyiségeket vásároltak fel, ami utólag nem bizonyult jó döntésnek, nem tudták ugyanis eladni a megmunkált drágaköveket. Oppenheimer eközben komótosan felvásárolta a De Beers részvényeit, amelyek immár egészen olcsók lettek.
1929-re ezek mindegyike az ő birtokába került – így elkezdhette a legendás társaság régi dicsőségének helyreállítását.

Először is, visszatérve az alapító atya elveihez, bezáratta a bányák többségét. Majd az általa újra életre hívott londoni Gyémánt Szindikátus meggyőzte a fő kitermelőket, hogy árujukat kizárólag a De Beers közvetítésével értékesítsék. Így újra a társaság diktálhatta az árakat, aminek következtében a 30-as évek elejére a gyémántpiac 94 százaléka újra ellenőrzésük alá került.

A De Beers az Oppenheimerek családi vállalkozása maradt – napjainkban a harmadik nemzedék a vezeti a cégbirodalmat. A De Beers-sztorinak nincs vége, napjainkban is piacvezető a gyémántkereskedelemben.

fotó: Kimberley-mine